udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
78
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-78
Névmutató:
Bertha Zoltán
1993. július 3.
Szatmárnémetiben júl. 3-án Szilágyi Domokosra emlékeztek, születésének 55. évfordulóján, egyben felavatták a városban, az új kórház előtti téren a költő szobrát, Kolozsi Tibor alkotását. A költő emlékének méltatására Budapest, Bukarest, Kolozsvár, Szlovákia és Kárpátalja irodalmi életének jeles személyiségei jöttek el. Az ünnepség létrejötte elsősorban a Kölcsey Kör /Szatmárnémeti/ és Muzsnay Árpád szervezőmunkájának köszönhető. Az ünnepségen megjelent és beszédet mondott Stefan Augustin Doinas, az Írószövetség tiszteletbeli elnöke, Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője és Ligeti L. Zoltán, a helyi Kölcsey Kör elnöke. A szoboravatás után az Északi Színházban ünnepi műsor következett, ahol kiemelkedő volt Bertha Zoltán debreceni irodalomtörténésznek Szilágyi Domokos költészetét értékelő esszéje. /Szilágyi Domokos emlékének. = Magyar Hírlap, júl. 5., Gál Éva Emese: A költő ünnepei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./1998. május 17.
Máj. 16-17-én Szatmárnémetiben, illetve Szatmárhegyen Páskándi Géza ünnepségsorozatra került sor a költő születésének 65. évfordulója alkalmából. A Kölcsey Kör /Szatmárnémeti/, az EMKE, a Szatmár megyei Művelődési Felügyelőség, a Kölcsey Ferenc Kollégium, a Páskándi-ünnepségek Szatmárhegyi Kezdeményező Bizottsága és a Páskándi Géza Baráti Társaság szervezésében megtartott rendezvény első napján Szatmárnémetiben "Mi nékem az igazság?" címmel irodalmi tanácskozást tartottak Páskándi Géza életművéről. Köszöntőt mondott Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke, Székely József, a Kölcsey Ferenc Kollégium igazgatója és Ilyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere. A tanácskozást délelőtt Dávid Gyula, az EMKE országos elnöke (Kolozsvár), délután Székelyhidi Ágoston (Debrecen) vezette; előadást tartottak: Szász László (Nagykörös), Kötő József (Kolozsvár), Demény Péter (Kolozsvár), Bertha Zoltán (Debrecen), Láng Gusztáv (Szombathely), Szakolczay Lajos (Budapest), Dávid Gyula (Kolozsvár). Ezt követően a költő egykori iskolájában tartottak ünnepséget, ahol többek között beszédet mondott Szakonyi Károly, a Páskándi Alapítvány kuratóriumi elnöke (Budapest), Páskándiné Sebők Anna, a költő özvegye Budapestről, Dávid Gyula és Székelyhidi Ágoston (Debrecen), Este a Kölcsey Ferenc Kollégium diákjainak előadásában bemutatták Páskándi Géza Az eb olykor emeli lábát c. színdarabját. Május 17-én Szatmárhegyen ünnepi istentisztelet volt a református templomban, ahol köszöntőt mondott Kovács Ferenc lelkipásztor, és igét hirdetett Tőkés László református püspök. Ezután a részvevők a költő egykori szülőháza helyén álló épülethez vonultak, ahol emléktábla-avatásra került sor. Itt beszédet mondott Szilágyi Sándor, a Páskándi-ünnepségek Szatmárhegyi Kezdeményező Bizottságának elnöke, a községi tanács titkára, Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, George Vulturescu, a Szatmár Megyei Művelődési Felügyelőség főfelügyelője, valamint Gál Sándor, az Anyanyelvi Konferencia társelnöke Budapestről és Dobos László, az MVSZ alelnöke Pozsonyból. A községi Művelődési Otthonban ezután ünnepi műsor és színelőadás következett, ahol ünnepi beszédet mondott Kötő József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, oktatásügyi államtitkár és Kelemen Hunor, a Művelődési Minisztérium államtitkára. A rendezvénysorozatot a román Művelődési Minisztérium, az Illyés Közalapítvány és a magyarországi Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatta. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 20., 1267. sz./1999. július 7.
A Kárpát-medence számos magyar irodalmi társaságát magába tömörítő ITÁSZ idei nyári vándorgyűlését Fehérgyarmaton tartották. A városháza dísztermében N. Pál József irodalomtörténész és Pálffy G. István Czine Mihályra emlékezett, majd Bíró Zoltán (szegedi JGYTF) Harmadik út című előadása következett. Varga Domokos író Móricz Zsigmond, a Kelet Népe és a népi írók című előadása és közgyűlés zárta a napot. Júl. 3-án a szatmárcsekei református templomban Kulin Ferenc irodalomtörténész Kölcsey időszerűségéről tartott előadást, Bertha Zoltán irodalomtörténész a transzilvanizmusról, Medvigy Endre irodalomkutató, az ITÁSZ elnöke Nyírő Józsefről értekezett. Júl. 4-én vasárnap Beregszászon Vári Fábián László a kárpátaljai irodalmat ismertette, utána Zubánics László, a Beregi Hírlap /Beregszász/ főszerkesztője kalauzolta a városba és Munkács várába a vendégeket. /Irodalmi társaságok találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./1999. szeptember 2.
Bertha Zoltán /Debrecen/ irodalomtörténész állapította meg: "egy történelmi, pozíciójában megrendült, identitásában és önbecsülésében sorvadó, eszmei tájékozottságában elbizonytalanodó nemzettársadalom - mint amilyen a Kárpát-medencei etnikai térvesztését, demográfiai fogyatkozását és elerőtlenedését folyamatosan átélő magyarság - sem csorbul attól, ha fenntartja az eszményállító írásművészet sorskifejező akaratába vetett bizalmát, vagyis ideálképző értéktudatának önmegtartó energiáit." Bertha Zoltán ennek alátámasztásául idézett határon túli magyar íróktól, Sütő Andrástól, a vajdasági Tari Istvántól, a kárpátaljai Füzesi Magdától, az erdélyi Szőcs Gézától, Kovács András Ferenctől, Demény Pétertől és Orbán János Dénestől. /Bertha Zoltán: Irodalom és nemzet. = A Hét (Bukarest), szept. 2./2000. május 22.
Máj. 19- től máj. 21-ig tartott Szatmárnémetiben a Páskándi Géza emlékünnepség. Páskándi Géza 1995. május 19-én hunyt el. Halálát követően Szatmárnémetiben létrejött a Páskándi Géza Baráti Társaság, a Kölcsey Ferenc Kollégiumban Páskándi Géza dokumentációs központ van. A halála óta eltelt öt esztendő alatt három megemlékezésre került sor és két tudományos ülésszakra, a legutóbbira máj. 20-án. - Máj. 19-én Szatmárnémetiben elhangzott Szugyiczky István színművész Páskándi Géza alkotásaiból álló műsora. Máj. 20-án a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, az EMKE és a Páskándi Géza Baráti Társaság közös rendezvényeként tartották meg a Mi nékem az igazság? című, Páskándi Géza életművét bemutató és elemző irodalmi tanácskozást. Tizenkét előadás, értekezés hangzott el. Az előadók között volt Görömbei András irodalomtörténész, Kovács Ferenc, színházi rendező, Bertha Zoltán debreceni egyetemi docens, Láng Gusztáv irodalomtörténész, Pomogáts Béla irodalomtörténész és Vári Attila író, filmrendező. Este Szatmárhegyen folytatódott az ünnepség, a szülőház helyén álló épület falán helyezték el a kegyelet virágait. /Máriás József: Megemlékezés Páskándi Géza halála 5. évfordulóján. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 22./ Pomogáts Béla mondott beszédet Páskándi mellszobrának megkoszorúzásakor, a Kölcsey Kollégiumban, ahol egykor a költő is tanult. Az ünnepségen ott volt Szakonyi Károly író, a Páskándi Alapítvány kuratóriumának elnöke is. /(Sike Lajos): Pomogáts Béla a szatmári Páskándi-ünnepségeken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./2000. augusztus 28.
Aug. 26-27-én Kolozsváron emlékeztek Reményik Sándor költőre, születésének 110. évfordulója alkalmából. Az ünnepségre a millennium jegyében gyűlt össze számos erdélyi és magyarországi közéleti személyiség. ″Egy lángot adok, ápold, add tovább...″ címmel tartották meg a hétvégi rendezvényeket. Dávid Gyula, a tudományos ülésszak házigazdájaként mondta el bevezetőjét. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke értékelte a költő életművét. Reményik Sándor ″elutasította az igazságtalan trianoni rendezést, s egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy szülőföldje, szeretett városa, Kolozsvár és a közel kétmillió erdélyi magyar egy közönyös nagyhatalmi döntés következtében egyik napról a másikra idegen és vele szemben ellenségesen viselkedő, erőszakos elnemzetietlenítésére és beolvasztására törekvő kormányzat uralma alá kerül.″ Ezért még idézni sem volt szabad a két kis kötetre rúgó Végvári-verseket. Hamarosan változott a költő hangneme, és a Végvári-versek harciassága helyett a ″vallásos hitben, az evangéliumi testvériség gondolatában keresi a jóvátételt″. Bertha Zoltán, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára szintén Reményik vallásos verseiről tartott előadást. Kántor Lajos Malomkövek közt - álmok szőnyegén című előadásában Reményiket, a szerelmes embert mutatta be, aki két asszony iránti érzelmeivel vívódott haláláig. Ferencz Árpád fiatal lelkipásztor előadása Teológiai széljegyzetek Reményik kereszténységének margójára lelkészi megközelítését adta a Reményik-lírának. Az előadásokkal párhuzamosan tartották meg a Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány által szervezett versmondó versenyt hazai és magyarországi résztvevőkkel, majd megnyílt a Reményik Sándor Galériában a gyermekrajz-kiállítás, a rajzok eredeti megközelítését nyújtották a Reményik-verseknek. Hantz Lám Irén a költő életéről készült fényképkiállításon vezetette végig a közönséget. Másnap kezdődtek a Reményik-ünnepség egyházi rendezvényei a főtéri evangélikus templomban, ahol Jancsó Adrienne bensőséges hangulatú Reményik-versműsora hangzott el, majd Dávid Gyula Reményik Sándor-emlékdíjakat adott át. Díjat kapott a Szegeden letelepedett Sövényházi Sándor Judit, akinek induló költői pályáját annak idején Reményik igazgatta, Jancsó Adrienne előadóművész, és a Reményik-emlékplakett megalkotója, Gergely István. Ezután ünnepélyes leleplezték az evangélikus templom udvarán Vágó Gábor Reményik-mellszobrát, amelyen részt vett többek között Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Kolozs megyei parlamenti képviselők és számos más közéleti személyiség. A résztvevők megkoszorúzták Reményik síremlékét a Házsongárdi temetőben. A délutáni egyházi ünnepség dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek igehirdetésével kezdődött. /Makkay József: 110 éve született Reményik Sándor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./2001. május 23.
A Korunk májusi száma a Németh László-centenárium jegyében szerkesztődött: megszólalnak az összeállításban a Németh László-életmű legavatottabb ismerői: Monostori Imre, Füzi László, Pomogáts Béla, Kántor Lajos, Bertha Zoltán, Cseke Péter, Máriás József. /Németh László erdélyi arcai a Korunkban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./2001. augusztus 11.
A tokaji írótábor idén aug. 14-6-a között zajlik Magyarság és Európa - Németh László irodalmi vitái címmel. A tanácskozást, elnöki minőségében, Székelyhidi Ágoston író, kritikus nyitja meg. A gazdag programban szerepel többek között: Millenniumi Irodalmi Emlékpark létesítése, koszorúzás Széchenyi István szobránál. Az előadók rangos névsorából nem hiányzik: Bertha Zoltán, Monostori Imre, Hubay Miklós, Tarján Tamás, Tornai József, Pomogáts Béla. Az idei Írótábor díszvendégei között van a 100 éve született Németh László egyik lánya, dr. Németh Ágnes, valamint dr. Lakatos István, Püski Sándor és Püski Sándorné. A Tokaji esték házigazdái Pomogáts Béla, Cs. Varga István, Kiss Gy, Csaba, és Mezei Katalin lesznek. /S. Muzsnay Magda: Németh László emlékezete Tokajba. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./2001. október 29.
Az okt. 25-én Batizon megrendezett megemlékezés másnap a Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban folytatódott a VI. Szilágyi Domokos Napok programja. Az országszerte ismert MADIPO színjátszó csoport bemutatta a "Vagyok, ameddig nem leszek" című műsorát. Okt. 27-én koszorúzási ünnepséget szerveztek Szilágyi Domokos mellszobránál. Muzsnay Árpád köszöntő szavai után beszédet mondott Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, George Vulturescu, a Szatmár Megyei Művelődési Igazgatóság igazgatója és Alföldi László, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja. Ezután kezdődött a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban Szilágyi Domokos költészete negyedszázad távlatából címmel irodalmi tanácskozás. A napot "Találkozások Bécsben" címmel a bécsi Bornemisza Péter Társaság irodalmi műsora zárta Antal Imre irányításával, Antal Ágnes és Szépfalusi Márta közreműködésével. A rendezvénysorozat okt. 28-án Nagysomkúton, a költő szülőfalujában ért véget. /Elek György: Befejeződött a Szilágyi Domokos Napok rendezvénysorozat. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 29./ Az irodalmi tanácskozáson Pomogáts Béla, Székelyhídi Ágoston, Láng Gusztáv, Kántor Lajos. Gálfalvi Zsolt, Bence Lajos(Lendváról), Bertha Zoltán, Demény Péter, Corneliu Balla, Végh Béla főiskolai adjunktus, Fazekas László margittai (pap)költő tartott előadást. Pomogáts Béla leszögezte: "Napjainkban a költészetnek nincs olyan szerepe a közéletben, mint korábban, mivel a politika lerontotta mandátumát". Láng Gusztáv szerint Szilágyi Domokos szerepét a magyar irodalomban még fel kell mérni. /(Sike Lajos): VI. Szilágyi Domokos Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./2002. június 17.
Jún. 16-án szülőfalujában, Pusztakamaráson köszöntötték a 75 éves Sütő András erdélyi magyar írófejedelmet az egybegyűltek. A református templomban a hálaadó istentiszteleten igét hirdetett Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, valamint Csató Béla, marosvásárhelyi plébános. Amikor innen elmegyünk, kezdjünk életmentésbe, mondotta Csató Béla plébános, és először a lelki életet mentsük. Vetési László lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke vette át a szót. Ahogy nő és gyarapszik az életmű, mintha úgy fogynának el azok, akik olvashatnák, hangzott a figyelmeztető megjegyzés Vetési Lászlótól. Az ünneplők gyülekezete Mezőségi Tanulmányi Alapot hoz létre, jelentette be Vetési László, amelynek segítségével támogatják a szórványvidéken élő tehetséges gyermekek és fiatalok anyanyelvi továbbtanulását. Az ünnepi köszöntők sorát Bálint-Pataki József nyitotta meg, aki Magyarország miniszterelnökének, Medgyessy Péternek az üzenetét tolmácsolta. Ezek után köszöntötte Sütő Andrást Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség részéről, Farkas Árpád, Márkus Béla, Sylvester Lajos, Bogdán László, Bertha Zoltán, Nagy Pál, Kötő József, a pusztakamarásiak részéről pedig Szász Gyula. Sütő András megköszönte a hozzá címzett szavakat, kegyelettel említette föl mindazokat "az emlékbe költözetteket", akik nélkül e maradék nép nem létezne. Az ünnepi gyülekezet a templomból a szülőházhoz vonult, ahol Vetési László felolvasta Fodor Sándor üzenetét, majd Pálfy G. István közíró, a Hungária Televízió Közalapítvány elnöke mondott köszöntőt. A köszöntők sorát Kányádi Sándor zárta, aki, mint mondotta, aszúsodó szeretettel üdvözli a születésnapját ünneplő Sütő Andrást. Az írót az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület életműdíjjal tüntette ki. /Köllő Katalin: Ott álltunk, tehettünk-e másként? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17/2002. október 8.
Irodalmi összeállítással emlékezett Wass Albert íróra (1908-1998) a Lakiteleki Népfőiskola Csengey Dénes Vándoregyeteme Budapesten, a Kossuth Klubban, szeptember 28-án. Lezsák Sándor író, országgyűlési képviselő kifejtette, hogy az irodalmi délelőtt az írót kívánta "rehabilitálni". Ezt követően a Vándor vagyok hazátlanul című, az idős íróról készült portréfilmet láthatták az érdeklődők, melyet É. Szabó Márta készített, s amelyet 1990-ben mutatott be a Magyar Televízió. Előadások hangzottak el. Medvigy Endre irodalomtörténész az írói pálya rövid bemutatása keretében felhívta a kutatás figyelmét néhány pontatlanságra. Adamikné Jászó Anna, az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának tanszékvezető főiskolai tanára Wass Albert nyelvéről, írói stílusáról végzett kutatásairól beszélt. Bertha Zoltán irodalomtörténész ismertette a Wass-kutatás, életmű-feldolgozás eredményeit. /Balázs Ildikó: Minden csillag Zágon felé mutat. Wass Albert-matiné Budapesten. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 8./2003. április 30.
Ápr. 26-án a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékén sor került Végh Balázs Béla szatmárnémeti főiskolai tanár Kanonizáció a kisebbségi irodalomban című doktori értekezésének nyilvános megvédésére. Dr. Egyed Emese, a BBTE magyar irodalomtudományi tanszékének vezető professzora ismertette a doktorandus pályáját. Végh Balázs Béla /sz. Börvely, 1953. márc. 3./ a BBTE magyar-német szakának elvégzése után tanított. 1999 óta a BBTE szatmárnémeti Tanítóképző és Angol Nyelv főiskolájának a tanára, 2002 óta adjunktusa. Csokonai Vitéz Mihály válogatott versei és a Fél évszázad magyar költői (Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 1998) c. kötetek társszerkesztője. Kutatási területe a kisebbségi irodalom. Legjelentősebb tanulmányai: Irodalmi és stilisztikai tanulmányok (társszerző, Bukarest, 1984), A nyelvi interferenciáról (Korunk, 1990), Kortársunk Csokonai (Látó, 1992), Romániai német irodalom, avagy német irodalom Romániában (Régió, 1993), A "Színek és évek" nyolcvan éve (Látó, 1994), A kisebbségi kérdés (Korunk, 1994), A kisebbségi irodalom ma (Bécsi Napló, 1995), Kollektív esztétika - szabadságesztétika (Korunk, 1995), Kánonalkotás a húszas évek kisebbségi irodalmában (Erdélyi Múzeum, 1998). Végh Balázs Béla doktori dolgozatát a bizottság további három tagja - dr. Cs. Gyimesi Éva professzor asszony, dr. Horváth Andor, a tanszék docense, és dr. Bertha Zoltán, a budapesti Károli Gáspár Református Tudományegyetem Kortárs Irodalomtudományi Tanszékének a docense - szakvéleményezett. A bizottság távol lévő ötödik tagjának, dr. Tapodi Zsuzsának, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai bölcsészettudományi kara docensének az írásban eljuttatott szakvéleményéből dr. Egyed Emese olvasott fel. /Boros Ernő: Végh Balázs Béla az irodalomtudomány doktora lett. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 30./2003. május 17.
Máj. 16-án kezdődtek Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban a Páskándi-ünnepségek a költő 70. születésnapja alkalmából. Az irodalmi tanácskozás témája Páskándi, az ember (A költő létmodellje) volt. Megnyitó beszédet mondott Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke. Az előadók között volt Dávid Gyula, Bertha Zoltán debreceni irodalomtörténész, Szakolczay Lajos budapesti irodalomtörténész, Demény Péter kolozsvári író és Takács Ferenc László budapesti politikai elemző. Székelyhídi Ágoston az Erdélyi Szövetség, a Rákóczi Szövetség és a Tokaji Írótábor nevében emlékérmet adott át Dávid Gyulának, Kötő Józsefnek és Muzsnay Árpádnak, az EMKÉ-ben kifejtett tevékenységük elismeréséül. Máj. 17-én Szatmárhegyen folytatódik a rendezvény, ahol felavatják a Volosin György vállalkozó által finanszírozott és Erdei István képzőművész által készített Páskándi-szobrot. /Elek György: Páskándi-ünnepségek 2003. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 17./2003. július 21.
Júl. 20-án befejeződött az Irodalmi Társaságok Szövetségének (ITÁSZ) aradi vándorgyűlése. A háromnapos, tudományos konferencia jellegű rendezvénysorozat legtöbb előadója aradi vagy erdélyi tematikájú kérdésekkel foglalkozott. Az előadások mellett képzőművészeti kiállítás, három könyvbemutató, városnéző séta, illetve környékbeli kirándulás, a városi étkezdében megtartott fogadás színesítette a műsort. A programban szerepelt egy színházi előadás is: az aradi Kölcsey Színpad diákszínháza Garcia Lorca A csodálatos Vargáné c. színművét játszotta. A vándorgyűlés az aradi vértanúk obeliszkjének megkoszorúzásával ért véget, a négy országból érkezett résztvevők tegnap utaztak el. Az irodalmi társaságok következő találkozóját jövőre a magyarországi Karcagon szervezik meg. Júl. 19-én Katona Tamás történész Az aradi vértanúk és a magyar irodalom című előadásával folytatódott a júl. 18-án elkezdődött vándorgyűlés. Murádin Jenő a Szabadság-szoborról szólva emlékeztetett: Zala György aradi alkotásában már jól kivehető a későbbi művek stílusa, látásmódja. Medvigy Endre irodalomtörténész, az ITÁSZ elnöke Kós Károly életpályájáról, transzszilvanista irodalom-szemléletéről beszélt. Piroska Katalin tanár, színházkutató az aradi magyar színház történetéről tartott előadást. Délután a résztvevők meglátogatták a bizerei apátság romjait, megtekintették a máriaradnai bazilikát, hogy aztán egy hangulatos borkóstolón is részt vegyenek Ópáloson, Balla Géza pincéjében. Júl. 20-án Bertha Zoltán Sorsbeszéd című tanulmánykötetének, valamint a Medvigy Endre által szerkesztett A magyarokhoz című antológia bemutatása után a Kölcsey Egyesület legújabb, Varga Domokos emlékének ajánlott antológiáját is megismerhették a jelenlevők. A vándorgyűlést Medvigy Endre, az ITÁSZ elnöke zárta le, megköszönve a házigazda Pávai Gyulának és az aradiaknak, hogy itt lehettek egy tartalmas vándorgyűlésen. /Karácsonyi Zsolt: Egymás munkájára figyeltek. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 21./2003. október 11.
Bertha Zoltán első kötetében (A szellem jelzőfényei, 1988 egy-egy Tamási- és Bodor Ádám-tanulmány, Weöres- és Szilágyi Domokos-elemzés, Utassy József- és Nádas Péter-kritika sorakozott, illetve a tegnapi és mai avantgárdról vagy a transzszilvanizmusról cikkezett a szerző. Egy korábbi irodalomtörténeti összefoglalóban, mint társszerző (A hetvenes évek romániai magyar irodalma, 1983) az erdélyi első Forrás-nemzedék jeles tagjairól készített portrésorozatot, s egyikükről nemsokára monográfiát (Bálint Tibor, 1990), később viszont Sütő András életútját és -művét dolgozta fel monografikus tanulmányban (1995). Berha Zoltánnak az utóbbi évtizedben közreadott irodalomkritikai tanulmánykötetei (Gond és mű, 1994; Sorstükör, 2001) a kritikus kitartó következetességét szemléltetik, hiszen újabb és újabb tanulmányokban tér vissza - többek között - Tamási Áron, Sütő András, Bálint Tibor, Szilágyi Domokos művéhez, illetve a transzszilvanizmus és az avantgárd, valamint a posztmodern kérdéséhez, újabb vizsgálódásaiban Németh László és Illyés Gyula életművének a központba állítását jelenti. Ez a nyitás főként új kötetében /Sorsbeszéd. Pomáz, Kráter Műhely Egyesület, 2003/ követhető nyomon, ebben Kós Károlyról, Áprily Lajosról, Reményik Sándorról, Wass Albertről, Kányádi Sándorról találhatók elemzések. A szerző s megfogalmazta bevezetőjében alaptörekvését: "Modernség és nemzeti kulturális megmaradás, létveszélyek és egzisztenciális-etikai törekvések kontextusában (is) megfaggatni az olyan szellemóriások sorsirodalmi példa-életműveiből sugárzó üzeneteket, mint amilyen Németh László, Illyés Gyula, Kós Károly vagy Tamási Áron volt, a figyelmet ébren tartani Áprily Lajostól, Reményik Sándortól Wass Albertig, Sütő Andrástól, Kányádi Sándortól Szilágyi Domokosig, Bálint Tiborig, Sánta Ferencig és tovább - olyanok írásművészete iránt, akik korvalóság és gondtapasztalás feszültségei közepette is a szellem örökérvényű jelzőfényeivel irányíthatnak bennünket. Akik magyarság és minőség szintézisének kívánalmával, a "sajátosság méltóságának" ihlető erejével késztetnek lelkiismereti önvizsgálatra, Kárpát-medencei, nemzeti önismeretre, Trianon utáni magyarságtudat-fenntartásra és univerzális világlátásra."/Borcsa János: Az irodalomkritikus kritikus választásai és vállalásai. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./2003. október 17.
Október elején a Pallas-Akadémia Kiadó Szegeden és Debrecenben találkozott olvasóival. A Pallas-Akadémia irodalmi est résztvevői Szegeden Bíró Béla, Beke György, Dávid Gyula, Kozma Mária, Lőrincz György, Markó Béla és Pomogáts Béla voltak. Szegeden az esten szó esett az erdélyi lélekről (Pomogáts Béla); a transzszilvanizmus kialakulásáról és arról, hogy ez irodalmi áramlatként hol helyezkedik el a magyar irodalom egészében, valamint hogyan kapcsolódik a világirodalomhoz (Dávid Gyula); Bíró Béla az alkotók optimista, illetve pesszimista szerepvállalását feszegette, Beke György moldvai csángó asszonyról szóló novellája sok hallgató szemébe könnyeket csalt. Lőrincz György azokról a szociográfiai riportjairól beszélt, amelyek a Székelyföld társadalmának perifériájára szorult emberekről szólnak. Markó Béla az erdélyi tollforgatók azon "tulajdonságát" hangsúlyozta, hogy "nem elég" nekik az irodalom, mindenkinek valami más foglalkozása is van. A debreceni találkozón Pomogáts Béla és Markó Béla - egyéb elfoglaltságaik miatt - nem vettek részt. Ott volt az erdélyi származású Székelyhidi Ágoston, akinek neve az Erdélyi Tükör szerkesztőjeként, valamint az 1989-ben az erdélyi menekültekről írt riportjaiból (Debreceni napló Erdélyről) a legismertebb, közéleti személyiségként pedig az Erdélyi Magyarok Világszövetsége elnökeként. Ott volt Görömbei András, a Hitel és Márkus Béla, az Alföld főszerkesztője, Bertha Zoltán, akinek egyik kutatási területe a kortárs romániai magyar irodalom története. Ott volt Elek Tibor, aki most védte meg Székely Jánosról írt doktoriját, és eljött Vofkori Mária, aki néhány évvel ezelőtt szerkesztője volt a Kriterion Kiadó kolozsvári szerkesztőségének, s aki ma a kisvárdai múzeum igazgatója. Dávid Gyula és Bíró Béla után következett Beke György és Lőrincz György, írásaik kulcsmondata lehetett volna a magyar gondok Erdélyben. Kozma Mária az 1848-as csíki történelmet feldolgozó regényéből olvasott föl egy rövid részletet. /Kozma Mária: Közös sakktábla irodalommal és olvasóval Szegeden és Debrecenben. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./2004. december 10.
2002-ben jelent meg az első monográfia, műértelmező pályarajz Kányádi Sádortól Ködöböcz Gábortól: Hagyomány és újítás Kányádi Sándor költészetében a szegedi Kossuth Egyetemi Kiadó gondozásában, az egyetem Csokonai Univesitas Könyvtár 26. köteteként. A pozsonyi Kalligram Könyvkiadó Tegnap és Ma – Kortárs magyar írók című kismonográfia sorozatában látott napvilágot Pécsi Györgyi Kányádi Sándor /Kalligram, Pozsony, 2003/ című kötete. Márkus Béla összeállításában megjelent 2004-ben Tanulmányok Kányádi Sándorról című gyűjteményes kötet. /Bertha Zoltán: Monográfiák Kányádi Sándorról. = Helikon (Kolozsvár), dec. 10., 23. sz./2005. február 10.
Székely János /Torda, 1929. márc. 7. – Marosvásárhely, 1992. aug. 24./ íróról sokáig nem születtek átfogó monográfiák. Megjelent Éger Veronika Székely János történelmi drámái /Kriterion, 2001/ és Szász László nagymonográfia határát súroló könyve /Egy szerencsés kelet-európai – Székely János, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2000/, s egy gazdag /Dávid Gyula és Szász László szerkesztette/ emlékkötet az íróról: Egyedül- Székely János emlékezete, Nap Kiadó, Budapest, 1999/. Ezután jelent meg Elek Tibor monográfiája Székely Jánosról /Kalligram, Pozsony, 2001/. /Bertha Zoltán: Monográfia Székely Jánosról. Elek Tibor könyvéről. = Helikon (Kolozsvár), febr. 10./2005. február 16.
A Hitel folyóirat februári számának lap címoldalán ez olvasható: Nem, az nem lehet. Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Pozsgay Imre, Duray Miklós, Pap Géza, Sütő András, Gál Sándor, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Dudás Károly, Vári Fábián László, György Attila, Zsidó Ferenc, Sepsiszéki Nagy Balázs, Csata Ernő, Magyari Lajos, Koncsol László, Fekete Gyula, Kodolányi Gyula, Tőkéczki László, Ablonczy László, Czakó Gábor, Tornai József, Tamás Menyhért, Domokos Mátyás, Nagy Gáspár, Ács Margit, Alföldy Jenő, Márkus Béla, Görömbei András, Bertha Zoltán, Cs. Nagy Ibolya, N. Pál József, Elek Tibor, Rott József, Száraz Miklós György, Sturm László, Prágai Tamás, Brém Nagy Ferenc, Mórocz Zsolt és Szabó István. A folyóirat kevés példányban jut el Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, Szabadka környékére, Lendvára. „Senki sem kötelezte a maradék Magyarországot arra, hogy megvonja az állampolgárságot azoktól, akik fölött áthelyezték az államhatárokat.” – írta Duray Miklós. „Egy néptől, mely évtizedeken át határain belül bambán tűri pusztítását, sőt besegít önpusztítással, nehogy nacionalistának pellengérezze ki a sajtó, nem várható el, hogy a határain kívül rekedt sorstársaiért ébredjen fel évszázada alvó lelkiismerete.” – állapította meg Fekete Gyula. Csoóri Sándor pedig arról írt, hogy a mai divatos és sikeres íróinknak egyetlen szavuk sincs arról, hogy miért sorvad, miért fogyatkozik ez a nép. „Magasban járó elmélkedésekből már régóta arra tudok következtetni, hogy saját esztétikájukat, gondolataikat, előítéletüket ismerik csupán. De azt a valóságot, amelyben maga az istenadta nép él idehaza vagy a határainkon kívül, egyáltalán nem ismerik, legfeljebb hallomásból, mint a hutukat.” /Nagy Pál: Mi történt velünk? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./2005. március 11.
A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./